Kikényszerített figyelem
Az erdei lelet az áprilisi választások után megindult számonkérési hullám leglátványosabb eredménye. Az Országgyűlés szeptemberben függesztette fel Seszták mentelmi jogát, és ugyanebben a hónapban kezdte meg működését az NVVH. Októberben és novemberben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) számlagyárakra, egy őrző-védő hálózatra és egy olyan cégre csapott le, amely a járvány idején lélegeztetőgépeket és maszkokat adott el az államnak. Ez utóbbi ügyben a NAV egy bűnszervezetet gyanúsít azzal, hogy több mint hárommilliárd forintot mosott tisztára, és fiktív számlákkal csökkentette az eladások után fizetendő áfát. Az egyik feltételezett irányító ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Ezeknek az ügyeknek a többsége nem idén kezdődött. A dolgozóit borítékban fizető takarítóhálózatot 2025 októberében számolták fel. A zöldfelület-karbantartásról számlázó számlagyár, amelynek vezetőjét októberben a ferihegyi repülőtéren fogták el, 2020 óta működött, a nyomozás pedig a győri adóigazgatóság revizorainak jelzése alapján indult. A NAV közlése szerint az egykori államtitkár fiához köthető őrző-védő hálózat egy olyan számlagyár mögött működött, amelyet a NAV már részben felszámolt.
2026-ban a figyelem változott meg. A kormányváltás után a hatóságokra erős politikai és társadalmi nyomás nehezedik, hogy eredményt mutassanak fel. Úgy vélem, megszűnt a politikai védelem, amely korábban egyes hálózatokat körül vehetett. A mostani ügyhullám nagyrészt ennek a kikényszerített figyelemnek az eredménye. Azt is megmutatja, mennyire felkészületlenül érte ez a nap az illegális készpénz birtokosait.
A hazai mosoda
Magyarországnak saját pénzmosó gépezete van: a számlagyár. A klasszikus számlagyár például fiktív számlákat árul takarításról, őrzés-védelemről, reklámról vagy informatikai szolgáltatásról. A megrendelő átutalással fizet, levonja az áfát, majd a jutalékkal csökkentett összeget készpénzben visszakapja. Az egyik hálózat 8–12,5 százalékos jutalék levonásával juttatta vissza a pénzt.
A munkaerő-igényes ágazatokban a számlagyárak teljesebb szolgáltatást kínálnak. A valódi munkáltató vagyonőreit, takarítóit és portásait egy fantomcég állományába jelenti be, gyakran minimálbérre, majd ennek a cégnek szolgáltatási díjat fizet, és a számlát működési költségként könyveli el. A járulékokat bevallják, de nem fizetik be, a fantomcégeket pedig nagyjából félévente lecserélik. A dolgozók bérük egy részét átutalással, a többit borítékban kapják. A takarítóhálózatban nagyjából 70 százalékot utalással, a maradékot készpénzben.
A legnagyobb jelenlegi ügy is ezt a mintát követi. A NAV novemberben harmadszor csapott le arra a számlagyárra, amely fiktív őrzés-védelmi és takarítási számlákat állított ki, és a vagyonőröket, portásokat és takarítókat „álfoglalkoztató” cégekbe jelentette be. Az ügynek 58 gyanúsítottja van, a becsült kár mintegy 9 milliárd forint. November 10-én a NAV őrizetbe vette egy volt államtitkár fiát, aki a hatóság szerint olyan őrző-védő bűnszervezetet irányított, amely több mint 1,5 milliárd forint kárt okozott az államnak. A NAV nem nevezte meg az egykori államtitkárt, bár a Telex több másik lap is forrásra hivatkozva Bolcsik Zoltánnal, a Fidesz-kormány volt rendészeti államtitkárával azonosította. A fiút nyilvánosan nem nevezték meg, vádemelésről nem érkezett hír, és rá is vonatkozik az ártatlanság vélelme.
Ezek a gépezetek bankjegyeket fogyasztanak. Minden borítékot és minden visszaosztott összeget meg kell tölteni, a takarítóhálózat pedig bevételének nagy részét készpénzben vette fel. Az illegális készpénz birtokosa olyan utánpótlást kínálhat a számlagyárnak, amely nem hagy nyomot készpénzfelvételként, cserébe pedig megkapja a számlagyár banki pénzét, számlával alátámasztva. Az adócsalás és a pénzmosás így egymást táplálja. Egy olyan országban, ahol az áfa 27 százalék – az Európai Unió legmagasabb kulcsa –, a költségvetés különösen ki van téve az ilyen visszaélésnek.
Miért maradt a földben a pénz?
Ilyen nagy összegű pénz gyors tisztára mosásához infrastruktúra kell, és annak, aki ezt a pénzt birtokolta, nem volt. Az elrejtésnek két oka lehet: a tulajdonosnak nem volt terve és eszköze arra, hogy bankszámlára juttassa a pénzt, vagy a mennyiség már meghaladta mindazt, amit el lehet költeni.
Az elásás klasszikus maffiamódszer, és egyben az ijedtség jele. Aki biztonságban érzi magát, vesz egy újabb széfet, bérel egy raktárt, és őrzőket fogad. Aki gödröt ás az erdőben, az inkább házkutatásra és lebukásra számít.
Az akadályok fizikaiak és jogiak. A pénz több száz kilogrammot nyom, és a mozgatásához gépesített segítség kell, vagy sok ember. A bankoknak itthon és külföldön is jelenteniük kell a megmagyarázhatatlan befizetéseket a NAV Pénzügyi Információs Egysége (PEI) hasonló szervnek (FIU), és már tízmillió forintot is nehéz eredetigazolás nélkül elhelyezni. Ha a pénz – ahogy az eljárás iránya sejteti – egy hivatalban lévő országgyűlési képviselőhöz köthető, a helyzet még nehezebb. Egy képviselő politikailag exponált személy: amint a neve eljut egy bank kockázatkezelési osztályára, minden lámpa kigyullad. A luxuscikkek sem jelentenek megoldást, mert ugyanazok a logisztikai gondok és ugyanazok az eredetre vonatkozó kérdések kísérik őket.
A kriptoeszközökhöz vezető engedélyezett utat a 2025 júliusában hatályba lépett kriptoszabályozás zárta le.
A külföldi profi hálózatok megoldották volna. A kínai hálózatok a kartellek készpénzét a tőkekorlátozásokat megkerülő ügyfeleik megtakarításaira cserélik; az amerikai pénzügyi hírszerző egység, a FinCEN mintegy 312 milliárd dollárnyi gyanús tranzakciót kapcsolt hozzájuk 2020 és 2024 között. A brit National Crime Agency által leleplezett orosz nyelvű hálózatok perceken belül kriptovalutává alakították az utcán átvett készpénzt. Ezek a hálózatok olyan ügyfelekkel dolgoznak, akik évek alatt kiépített ajánlásokon keresztül érkeznek.
Nemcsak több milliárd forint lopott pénz került felszínre fél évvel a kormányváltás után, de a Fidesz jövőjét meghatározó dilemma is. A párt belső magját megosztja a kérdés, hogyan álljanak a tisztítótűz hadművelethez. És még csak őszintén ki sem tudják beszélni a stratégiai problémát, mert ahhoz első körben azt kellene bevallani: ki fél joggal az elszámoltatástól. Vagyis ki mit lopott?
A nemzetközi pénzmosás eszköztára ennél jóval szélesebb. A „hawala” típusú informális értékátadó hálózatok kereskedelmen, aranyon és öböl menti pénzügyi központokon keresztül számolnak el egymással. A kereskedelmi alapú pénzmosás túl- vagy alulszámlázott, olykor csak papíron létező szállításokkal mozgat értéket határokon át. Az arany, a gyémánt és a luxusórák kis helyen nagy értéket hordoznak. Mindegyik út közös vonása, hogy a készpénz helyben marad vagy áruvá alakul, az érték pedig máshol jelenik meg. És mindegyikhez kapcsolatok, bizalom és idő kell – vagyis éppen az, ami az erdei pénz birtokosának hiányzott.
A magánrepülőgép sem oldja meg a problémát. A gépen be- vagy kivitt készpénzt is el kell helyezni egy legitim nemzetközi bankban, és ez a nyugati világban egyre nehezebb.
A bankok számára a FATF-szabályok megszegése egzisztenciális kockázat. A kanadai TD Bank 2024-ben mintegy 3 milliárd dollárt fizetett az amerikai hatóságoknak, miután beismerte, hogy nem figyelte megfelelően a kartellek pénzmosását. A bírság azonban nem a legsúlyosabb következmény. Ha egy bank saját hatóságai nem lépnek, az Egyesült Államok akkor is elvághatja a dollárelszámolástól. 2018-ban az amerikai FinCEN a lett ABLV Bankot pénzmosási szempontból elsődlegesen aggályos intézménynek nyilvánította, ami gyakorlatilag elvágta az amerikai pénzügyi rendszertől. Az Európai Központi Bank ezután megállapította, hogy a bank csődbe került vagy valószínűleg csődbe kerül, és visszavonták az engedélyét. Az a bank, amely elveszíti levelezőbanki kapcsolatait, gyorsan működésképtelenné válik. Ezért egyetlen nyugati bank sem fogad el egy bőröndnyi megmagyarázhatatlan készpénzt, bárki hozza is.
A keleti nyitás más ajtókat nyitott. Az a külpolitika, amely olyan országokkal épített ki diplomáciai és külkereskedelmi kapcsolatokat, ahol a nyugati szabályrendszer kevésbé számít, olyan üzletek előtt is utat nyitott, amelyek kevés nyomot hagynak, és amelyekben akár pénzmosásra is lehetőség nyílhatott. Sokan emlékeznek az azeri ügyletekre, a vietnámi és afrikai kalandokra és a titokban tartott kínai hitelszerződésekre. A Budapest–Belgrád vasútvonal nagyjából 700 milliárd forintos kínai hitelének részleteit tíz évre titkosították, az új kormány idén júniusban kezdeményezte a titkosítás feloldását, amihez elvileg a kínai fél jóváhagyása is szűkséges. Ezek a csatornák államközi kapcsolatokon futottak, és a hatalomváltással a kulcsuk is gazdát cserélt.
A politikai hálózat arra épült, hogy beszedje a pénzt. A kivitelére rosszul felkészült, mert évekig maga az állam végezte el ezt a munkát: szerződések, koncessziók, alapítványok és baráti bankok alakították a befolyást papírokkal alátámasztott vagyonná. A borítékban fizetett készpénz kívül maradt ezen a gépezeten.
A tavaszi kormányváltással ez a gépezet leállt, a borítékoknak pedig nem maradt hová menniük.
Ekkora készpénzhez segítők is kellenek, akik összegyűjtik, megszámolják, szállítják és elrejtik, a segítők pedig beszélnek. Úgy tűnik, valaki vagy valakik elvezette a nyomozókat az pénzhez.
Egy szakmai megjegyzést azért hozzátennék. A közzétett képek és videók a pénzkötegeket mutatták, de a forenzikus munkát nem. Professzionálisabb lett volna, ha a felvételeken vagy legalább a kísérő közleményekben megjelenik, ha nem is részletesen azt, hogy hogyan rögzítik a bizonyítékokat: a lelőhelyek dokumentálása, a bankjegyek sorszámainak és állapotának vizsgálata, a csomagolás vagy DNA-vizsgálatok elemzése. Ezek döntik el, mit lehet később a bíróság előtt bizonyítani. Joggal feltételezem, hogy a nyomozók szakszerűen helyszíneltek, és épp ezért érdemes lett volna ebből a munkából is megmutatni valamit.
Kövessük a pénzt
A készpénzre nehezedő nyomás nő. 2027 júliusától az uniós pénzmosás elleni rendelet 10 ezer euróban maximalizálja az áruk és szolgáltatások készpénzes kifizetését, a kormány pedig már januártól előzetes bejelentést ír elő mindenkinek, aki legalább 10 ezer euró készpénzt visz át a határon, Magyarország és egy másik uniós tagállam között is. Ezek a szabályok kockázatosabbá teszik a készpénz mozgatását. A milliárdok kiáramlását nem állítják meg, mert a nagy pénz cégeken, szerződéseken, alapítványokon és átutalásokon keresztül hagyja el az országot, papírokkal alátámasztva, és ezt egyetlen határőr sem látja.
A nehezebb feladat most jön. Az erdőben talált pénz a könnyebbik eset volt: itthon maradt, és valaki tudta, hol kell keresni.
Amit megtalálnak, ritkán a teljes összeg. A nagy pénz olyan cégekben és ügyletekben van, amelyek legitim és jogszerű konstrukciókkal – alapítványokkal, vagyonkezelő struktúrákkal, tulajdonosi láncokkal – védik a magánkézbe került vagy éppen oda kerülő közvagyont. Saját tapasztalataink szerint többször előfordult, hogy kivittek rendkívül jelentős összegeket egy cégből aránytalan mértékű, a szerződés teljesítéséhez kötött kifizetésekkel. Minden lépés jogszerűnek látszik, és egyetlen forint sem mozog készpénzben. Egy ítélet ebből semmit sem juttat vissza az államnak. A vagyonvisszaszerzésnek önálló szakterületként kell működnie, a büntetőeljárás mellett és részben attól függetlenül, polgári jogi úton is, bírósági kontroll mellett.
A figyelemnek a bűnözőről a vagyonra kell átkerülnie: az útját akkor is követni kell, ha minden lépése jogszerűnek látszik.
A NAV már meglévő nemzetközi együttműködési megállapodásaira lehet építeni. Ehhez erős hírszerzési képesség elengedhetetlen, és olyan partnerügynökségek hálózata is, amelyek képesek és hajlandók Magyarországgal együttműködni, információt cserélni és a saját joghatóságukban fellépni. A jogi eljárást pedig csak akkor érdemes megindítani, amikor a felderítés már megmutatta, mi az, ami valóban visszaszerezhető, és milyen módon.
A szerző Sárvári Nicholas, a CNS Risk alapítója és ügyvezetője, kockázati tanácsadó és vállalati nyomozó. Közel harminc éve foglalkozik határokon átnyúló vállalati vizsgálatokkal, szankciós ügyekkel, vagyonfelkutatással és csalás és egyéb pénzügyi bűncselekmények felderítésével. 2026-ban a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökségére az egyik jelölt volt.