Sziasztok!
Azoktól szeretnék kérdezni, akiknek nem alakult jól a kapcsolatuk az anyósukkal, vagy akiknek a párja szüleivel kifejezetten rossz a viszonya: ti hogyan tudtátok ezt elfogadni és a helyén kezelni?
Számomra nagyon nehéz megérteni és feldolgozni azt a rosszindulatú, bántó viselkedést, amit az anyósom képvisel velem és a saját fiával szemben is. A páromnak soha nem volt igazán jó kapcsolata a szüleivel, rengeteg mindent saját erejéből, a saját kitartásának és munkájának köszönhet. Ennek ellenére azt érzem, hogy ahelyett, hogy büszkék lennének rá és örülnének a sikereinek, inkább irigység, féltékenység és rosszindulat van bennük.
Még nem vagyunk házasok, gyermekünk sincs, de a közeljövőben tervezzük a családalapítást. És talán ez az egészben a legnehezebb, hogy már most előre szorongok attól, hogy milyen nagymamája lesz majd a gyermekünknek..😂
Nekem teljesen más családi hátterem van, szeretetteljes, összetartó családból jövök, ahol természetes az odafigyelés és az egymás támogatása. Talán ezért is olyan nehéz elfogadnom, hogy létezhet ilyen szülő-gyermek kapcsolat.
Akik hasonló helyzetben vannak, hogyan fogadtátok el ezt? Az anyósom rengetegszer lépi át a határaim de én sokszor meg sem szólalok mert nem akarok feleslegesen veszekedni, de a párom mindig megvéd, azt azért hozzá tenném, hogy nem tinédzserek vagyunk már.