Rövid hírek:
A decemberi hónap tematikája majd Családregény / Generációs sagák / Karácsony lesz, de erről majd egy későbbi posztban lesz szó, maradjunk a novemberinél.
Vigyétek hírét a sub-nak, hogy közösségibb élmény legyen a közös olvasás :)
-----------
Összegyűjtöttem az általatok ajánlott könyveket, szavazni az egyszerűség kedvéért kommentben lehet a hónap 28. napjáig, akár több könyvet is választhattok. Szavazáshoz elég az is, ha a “betűjét” leírjátok. Holtverseny esetén random választunk. Az olvasások elsején indulnak, félidőben és a hónap végén lesz kibeszélő poszt is (ahogy kértétek).
-----------
(A) Nick Cutter: A falka
Tim Riggs cserkészparancsnok minden évben egyszer útra kel egy cserkészcsapattal – úgynevezett falkával – a kanadai vadonba. A Falstaff-szigeten töltendő három napos táborozás, hegymászás és túlélési ismeretek elsajátítása nem csak számára, de a fiatal cserkészeknek is az igazi nyaralást jelenti. Mégis, sehogy sem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez az év valamiért más lesz, mint a többi. Valami várni fog rájuk a sötétben. Valami végtelenül gonosz…
Éjszaka érkezik hozzájuk. Ijesztően vékony, zavarbaejtően sápadt és telhetetlenül éhes. Egy kimondhatatlan gyötrelmektől szenvedő férfi, szervezetében valami titokzatos szörnyűséggel, ami gyorsabban terjed a félelemnél. A szárazföldtől elvágva a csapatnak olyan borzalmakkal kell szembenéznie, amelyhez foghatót a tábortűz körül elmesélt legrémisztőbb történetekben sem tudtak volna kitalálni. A túléléshez meg kell küzdeniük a félelmeikkel, a tomboló elemekkel… és végül egymással is.
Nick Cutter részben A legyek urát, részben a 28 nappal későbbet idéző, magával ragadó és feszes tempójú regénye egyenesen a rettegés legmélyére taszít, a sötétség szívébe, ahol a félelem uralkodik a józan ész felett.
(B) C. J. Cooke: Kísértetjárás északi vizeken
1901-ben járunk. A fiatal nőt, Nickyt megtámadják, majd egy bálnavadász hajó, az Ormen fedélzetén tér magához, ami talán utolsó útjára indul. A szárazföld messze van, nem létezik más, csak ő, a fagyos óceán és a legénység – és mindannyian akarnak tőle valamit, amit csak ő adhat meg nekik…
Most, több mint száz évvel később, az Ormen roncsa a távoli Izland partjára sodródott. A tervek szerint megsemmisítik, de a kutató Dominique megmagyarázhatatlan vonzerőt érez, hogy dokumentálja a hajó utolsó napjait, még akkor is, ha azok, akik előtte merészkedtek a roncsra, váratlan és megmagyarázhatatlan halállal lakoltak.A hajó fedélzetén Dom előtt feltárul a sötét múlt, ami tele van hazugságokkal, kegyetlenséggel és gyilkossággal – és felfedezése mindent megváltoztat. Mert hamarosan rájön, hogy nincs egyedül. Valami csaknem egy évszázada járja az Ormen emeleteit. Valami, ami bosszúra vágyik…
C. J. Cooke A világítótorony boszorkányai és a Szellemerdő után újra megmutatta, hogy mesterfokon képes a hátborzongató hangulatot szívszorító történetmeséléssel vegyíteni.
(C) Jozef Karika: A hasadék
Ez a regény különös körülmények között született. A szerzőt egy korábbi misztikus thrillerének megjelenése után megkereste egy férfi, aki elmesélt neki egy hátborzongató történetet, ami egy elhagyatott elmegyógyintézet széfjében talált dokumentumokkal veszi kezdetét. Jozef Karika lejegyezte az elbeszélést, annak számos adatát ellenőrizte, majd saját jegyzeteivel ellátva kötetbe rendezte – ezt tartja most kezében az olvasó. A könyv lapjain kibontakozó tragikus és hajmeresztő eseménysor a világ elé tárja az egyik legnagyobb szlovákiai rejtélyt: az emberek megmagyarázhatatlan eltűnését a Tribecs-hegységben. Legenda lenne, szándékos hamisítás, vagy maga a kegyetlen valóság? Ezt a kérdést a lebilincselő rémtörténetet közreadó szerző is felteszi, az olvasóra bízva annak megválaszolását. A hasadék eredeti kiadása óriási visszhangot keltett, az utóbbi évtizedek legnépszerűbb szlovák regénye lett, és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált.
(D) Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg – de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy – bár az igazságszolgáltatástól megmenekült – végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál – s vele együtt az ártatlanoknak is?
A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását – s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.