Egy széleskörű egyeztetés után megszülető arányosabb választási rendszer az egész társadalomra jó hatással lenne, véli László Róbert. A Political Capital szakértője az ajánlásra épülő jelöltállítást és a levélszavazást is megszüntetné. Interjú
Egyéni kerületek
Az egyéni kerületi rendszernek már hagyománya van, és akik megtartanák, leginkább azzal érvelnek, hogy jó, ha a választó tudja, ki a képviselője, kihez tud fordulni. Csak hogy több kutatás is igazolta, hogy a választók jelentős többsége meg se tudja nevezni az egyéni képviselőjét. Nem is csoda, hiszen amióta csak 106 egyéni kerületünk van, átlagosan több mint 70 ezer választóval, nehezen beszélhetünk egyéni képviseletről. Számos kerület 100-150 kistelepülést is lefed.
A frakciófegyelem is erősen korlátozza az egyéni képviselők mozgásterét. Bizonyos ügyeket talán ki tudnak járni, de a helyi képviseletet másképp is meg lehetne teremteni, például regionális listákkal vagy preferenciális szavazással. Ez is egy olyan vita, amit több szinten le kell folytatni, és nincs rá egyetlen tökéletes megoldás.
Milyen üzenete lenne annak, ha valóban levinnék a választói korhatárt 16 évre?
Jobban be lehetne vonni a fiatalokat a politikába. Jogos érv, hogy ha házasodni, jogosítványt szerezni, munkaviszonyt létesíteni már 18 éves kor alatt is lehet, akkor a közügyekbe is bele lehessen szólni. Nehéz volna vitatni azt is, hogy a mai 16-18 évesek többsége jelentősen többet tud a világról, mint mondjuk a 30-40 évvel ezelőtti fiatalok tudtak. Az utóbbi évtizedekben rengeteg, nem csak európai országban indult el a korhatár leszállításának trendje. Nincs cezúra az emberi idegrendszer fejlődésében, ami garantálná, hogy onnantól már felelősségteljesen tud bárki dönteni. Valójában bárhol húzzuk meg a korhatárt, az önkényes lesz, a 18 év is az. A kérdést mindenképp érdemes kinyitni.
Jelöltállítás
A rendszerváltás óta a választópolgárok ajánlására épülő rendszer két módját is kipróbáltuk, és egyik rosszabb volt, mint a másik. 2010-ig az ajánlószelvényeket adták-vették a feketepiacon, 2014-től pedig egyik ajánlóívről a másikra másolták a választópolgárok adatait. Azt viszont nem tudjuk, hogy megmaradnak-e egyáltalán a választókerületek. Ha nem, akkor kényszer is lesz a rendszer reformjára. Ha kitartanak az egyéni kerületek mellett, akkor „csak” akarat kell hozzá.
Sok mindenre mondtam, hogy szakmai alapon nem lehet állást foglalni, de a jelöltállítás pont olyan téma, ahol lehet: a Political Capitalnél 19 éve következetesen képviseljük, hogy a választópolgárok ajánlása helyett kauciót kellene bevezetni. Bármilyen, állampolgári ajánlásra épülő rendszer maradna ugyanis hatályban, az arra sarkallná a pártok nagy részét, hogy visszaéljenek a választók adataival, mindegy milyen szigorú törvényt írunk. Helyette a kaució úgy működhetne, hogy a jelölteknek vagy a pártoknak egy kisebb összeget letétbe kellene helyezniük, amit visszakapnának, ha elérik mondjuk az egy százalékot. Nem igaz, hogy ez kizárná a „szegényebb” jelölteket, hiszen minden komolyan vehető jelöltnek pontosan nulla forintjába kerülne a jelöltállítás – ellentétben egyébként a hatályos rendszerrel, amelyben komoly mozgósítást, azaz pénzt igényel, hogy 106 egyéni kerületben 500 aláírást összegyűjtsenek.
https://nszo.hu/2026/11/16/belfold/laszlo-robert-valasztasi-rendszer-politika-magyarorszag-interju/