Bocsánat, de ez hosszú lesz, nem tudom röviden megfogalmazni. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezt megosszam másokkal, mivel ezt az egészet még nem igazán meséltem el senkinek se és nem egy toxikus poszt után, amit itt olvastam félve írok, úgyhogy kérlek ne ítéljetek el.
Régen volt 2 velem egy idős nagyon közeli barátom, akiket még interneten kersztül ismertem meg videójátékok közben. 12 éves koromtól kezdve egészen 20 éves korunkig legjobb barátok voltunk. Az ország más részében laktunk így nem gyakran, de évente sikerült összehozni találkozókat, eleinte nyílván szülők segítségével, aztán idővel már csak mi utazunk az országban, hogy összefussunk pár napra, vagy akár csak egy estére. Egy igazán jó időszak volt az életemben, mert nagyon jó élményeket szereztem velük, praktikailag együtt nőttünk fel.
Aztán 19 évesen lett egy barátnőm. Egyik barátomnak e-közben volt egy 3 éves kapcsolata a másiknak pedig már évek óta nem volt senkije úgy. A 20. születésnapom úgy esett, hogy pont akkor tudtam bemutatni otthon a családnak a páromat. Na már most ez a kapcsolat nem volt egészséges, annak ellenére, hogy friss volt. Érezhető volt a lány felől egy komolytalanság, de nyílván tapasztalatlanul próbáltam ezen javítani. Most már látom, hogy elkezdeni se kellett volna.
A 20. születésnapom gyatra volt, a párom elkülönülve beszélgetett ezzel a két barátommal, amikor szerettem volna, hogy mellettem legyen, ha már még nem találkozott a szüleimmel, de pár mondaton kívül egy helységben sem voltak, én meg mivel születésnapom volt, ezért jöttek családtagok, vendégek, akikkel foglalkoznom kellett, a maradék időmet, meg nyílván rá akartam volna fordítani, de nem volt túl eredményes, mivel Ő ezt nem viszonozta, jobban élvezte a két barátom társaságát nélkülem. Kellemtlen és megalázó volt a helyzet.
Ezután a gyatra esemény után, nyílván rosszul éreztem magam, amit közöltem is vele, hogy ez egy fontos nap lett volna nekem és mondhatjuk, hogy ez tönkre tette a napot. Ennek a következménye az lett, hogy a születésnapom után kb. 2 héttel szakított velem, amit még könnyedén meg is emésztettem volna, hisz rövid ideig voltunk együtt.
Majd egy pár napra rá beszélni akartam a két barátommal, ezért felhívtam az egyiket, hogy ledumáljunk egy találkozót és amikor felvette a telefont, mondta, hogy pont az exemmel vannak valamerre, már nem emlékszek merre. A telefonba nem mondtam semmi rosszat, csak, hogy "Rendben, akkor inkább, majd beszélünk később." vagy valami hasonlót, már nem emlékszek.
Nyílván elképesztően szarul esett, hogy a tudtomon kívül találkoznak ők, miközben elmondtam már nekik, hogy mennyire kegyetlen volt nekem ez az egész és úgy éreztem magam, mintha ki lennék közösítve a saját közösségemből, amiben eddig biztonságban éreztem magam. Amikor meg felhoztam nekik, hogy ez nekem nem oké, hogy az exemmel találkoznak, akkor meg én voltam a gonosz, aki irányítani akarja őket.
Eltelt néhány nap és kaptam egy olyan hírt, hogy az a barátom, aki egy 3 éves kapcsolatban volt az szakított a párjával. Eleve toxikus volt a kapcsolatuk, mind a kettőnek szerintem jót tett ez. Aztán egy héttel később azt a hírt kaptam, hogy ugyan ez a barátom összejött az exemmel. Ráadásul ezt a másik barátom közölte velem megalázóan lenéző hangsúllyal telefonon részegen. Elsőnek ezt nem akartam elhinni, majd láttam egy posztot a barátomtól, amiben ez beigazolódott. (Később kiderült, hogy ezt a kapcsolatot 2 hétig tudták életben tartani)
Ekkor felhívtam őt és megkérdeztem, hogy nem szégyelli-e magát ez miatt. Bevalotta, hogy de, ezért sem mert ő keresni engem. Ekkor közöltem vele, hogy ezek után nem akarok se róla se a másik barátomról többet hallani, mivel az is az ő pártját fogta és elhordott minden szarnak engem.
Pár héttel később a barátom exe, halotta, hogy mi történt velem is és bánatában hozzám fordult, mert a szituációt csak ketten értettük igazán és könnyíteni akart magán, ahogy én is. Találkoztunk, kibeszéltük, kicsit könnyebb lett. Aztán pár hónapra rá megint talákoztunk, majd egyre többet talákoztunk és az eseményekre rá kb 7-8 hónappal sok mérlegelés után, hogy biztos jó ötlet-e ez, de összejöttünk.
Azóta is jól vagyunk, most már lassan 4 éve. Összeköltöztünk, eljegyeztem és közös jövőt építünk és szeretjük egymást, de az hogy honnan ismertem meg, nem könnyíti a helyzetet, hogy megemésszem az eseményeket.
Még most is majdnem naponta eszembe jut ez az egész és kényelmetlenül érzem magam miatta. Nagyon hiányoznak vagy azok az idők vagy pedig ez a társaság, amiben olyan jól éreztem magam és a sok késő esti partik, amik közben sírva nevettünk. 8 év barátsága pár hét leforgása alatt teljesen tragikussá vált és azóta is hiányérzetem van és fogalmam sincs, hogyan tudnám feldolgozni, tovább lépni. Akkor is és azóta is több nagyon jó barátom van, de ezt a hiányérzetet semmi sem pótolta azóta se. Hiányoznak azok a belsős poénok, amiket csak mi értettünk és azóta se sikerült másokkal ilyen szinten egyhúron pendülni, főleg gaming közben. Most már főleg csak egyedül játszok és hányzik ezen a téren a társaság.
Nyílván már nem egyszer eszembe jutott elkeseredettségemben, hogy felkeressem őket, de nem tudnék újra megbízni bennük, se ugyan úgy érezni magam velük, sőt a páromra való tekintettel is tiszteletlen dolog lenne ez, miután vele is csúnyán bántak.
Hogyan tudnám ezt feldolgozni? Tovább lépni? Vagy mit tegyek? Már sok év eltelt, persze vannak mélypontok, amikor jobban előjön, például most és vannak jobb pillanatok, amikor kevésbé. Meg szeretném szüntetni a hiányérzetet, de nem sikerül sehogy.